Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Szükséges sütik engedélyezése fontos, hogy eltudjuk menteni az Ön beállítását.
Ha letiltja ezt a sütit, nem tudjuk menteni a beállításokat. Ez azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor meglátogatja ezt a weboldalt, újra engedélyeznie vagy tilthatja le a sütiket.
Kérjük engedélyezze a szükséges sütiket.
A bergamott illóolajat (Aetheroleum bergamottae) a citromfélék családjába (Rutaceae) tartozó bergamottfa (Citrus bergamia, syn.: Citrus aurantium ssp. bergamia) éretlen vagy érett terméséből többnyire préseléssel (majd ezt követően szűréssel és centrifugálással) nyerik ki, viszonylag szerény, 0,5%-os hozammal. Emellett vízgőzdesztillációval is állítanak elő olyan illóolajat, amely mentes a fototoxikus hatású furanokumarin-vegyületektől, például a bergapténtől. Az illóolaj színe zöld vagy zöldessárga, kellemes, friss gyümölcsre emlékeztető illatú.
A préseléssel kinyert illóolaj főbb alkotórészei a linalil-acetát (10-30%), a limonén (cca. 15-20%), a linalool (11-22%), valamint a bergaptén (0,3-0,4%) és egyéb furanokumarinok.
Az illóolaj nyugtató hatásáért a linalil-acetát és a linalool, fertőtlenítő és antibakteriális hatásáérta limonén a felelős, míg a fototoxikus hatást elsősorban a bergaptén váltja ki. Emellett még adezodoráló és görcsoldó hatásai is megemlíthetők.
Az illóolajat és az illóolajat tartalmazó készítményeket álmatlanság, szorongás, fokozott izgatottság megszüntetésére aromalámpás párologtatás, nyugtató hatású testápoló masszázsolajok, fürdő- és szaunakészítmények formájában alkalmazzák.
A bergamottolaj alkalmazásának másik fontos területe a bőrápolás, mely célra elsősorban kozmetikai termékek alkotórészeként kerül felhasználásra, például aknés bőr ápolására és rovarcsípések helyén kialakult gyulladás okozta feszülő érzés mérséklésére alkalmaskészítmények egyik összetevőjeként.
Az illóolajat dezodoráló, fertőtlenítő és antimikrobiális tulajdonságai miatt a kellemetlen szájszag kezelésére ajánlott száj- és garatöblögető, illetve izzadás elleni készítmények összetevőjeként is felhasználják. Önmagában vagy más illóolajokkal társítva légtér fertőtlenítőként és légtérillatosítóként is alkalmazzák.
A hidegen préseléssel kinyert bergamott illóolaj nem mérgező, nagyon enyhén irritáló, nincs bőrérzékenyítő hatása, viszont számolni kell a préseléssel kinyert illóolajban jelenlévő furanokumarin vegyületeknek, elsősorban a bergapténnek fototoxikus és fotokarcinogén hatásával, amennyiben az alkalmazással egyidőben UV-fény (312-320 nm) éri a bőrünket. Ennek elkerülése érdekében szappanokban, fürdőkészítményekben nem lehet 0,4%-nál magasabb a hidegen préseléssel előállított bergamottolaj mennyisége, és a bergamottolaj vagy a bergamottolajat tartalmazó kozmetikumok használatát követő 12 órán belül kerülendő a napozás, a szoláriumozás és a napfényben történő síelés.
A bergamottolajat az élelmiszeriparban az Earl Grey tea ízesítésére is használják.
A citrom illóolajat a citromfélék családjába (Rutaceae) tartozó európai citromfa (Citrus limon, syn.: Citrus medica ssp. limonum) gyümölcsének héjából préseléssel (majd ezt követő szűréssel és centrifugálással), vagy vízgőzdesztillációval nyerik ki, általában 0,5-1,5%-os hozammal. Az utóbbi esetben az illóolaj mentes a fényérzékenyítő hatással bíró furanokumarin vegyületektől (pl. bergaptén).
Az olaj színe halványsárga vagy halványzöld, friss, citromhéjra emlékeztető illatú.
Főbb alkotórészei a limonén (60-80%), a β-pinén és a γ-terpinén (10%), valamint a bergaptén (0,15-0,25%). Jellemző illatát a gerániál (citrál A) és a nerál (citrál B) adja (3-5%). A citromolaj hivatalos a jelenleg érvényben lévő VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben.
Az olaj legfontosabb tulajdonságaiként a fertőtlenítő antimikrobiális és antivirális hatások emelhetők ki, melyek mellett összehúzó, P-vitamin jellegű (mikrocirkulációt fokozó) és szélhajtó hatások is megemlíthetők.
A citromolaj szinte nélkülözhetetlen a különböző helyiségek légterének (kórházak stb.) fertőtlenítésében, amit főként járványos időszakokban érdemes használni (tehát nem csak légtérillatosítként lehet alkalmazni). Fontos alkotórésze a különböző kozmetikai készítményeknek (pl. nyugtató – frissítő fürdők készítésére alkalmas készítményeknek, bőrápolóknak, borotválkozás utáni készítményeknek, parfümöknek), melyek előállításánál inkább a bergaptén-mentes, vízgőzdesztillációval készült olajat használják. A citrom illóolajat a fentiek mellett ízjavítóként (pl. csukamájolajat tartalmazó összetételekben), orrkenőcsök- és orrnyálkahártya-védő készítmények alkotórészeként, ill. emésztési zavarok megszüntetésére alkalmas összetételekben (cseppekben) alkalmazzák.
A hidegen préseléssel kinyert citromolaj nem toxikus, nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő, defototoxikus. Az esetleges fototoxikus hatás elkerülése érdekében a préseléssel nyert illóolaj esetében közvetlen napozás, szoláriumozás, vagy napon végzett sportolás előtt kb. 10-12 órával biztonságosabb kerülni a citromolajat tartalmazó kozmetikumok használatát, ha annak koncentrációja a készítményben citromolaj meghaladja a néhány %-ot.
A bergamott illóolajat (Aetheroleum bergamottae) a citromfélék családjába (Rutaceae) tartozó bergamottfa (Citrus bergamia, syn.: Citrus aurantium ssp. bergamia) éretlen vagy érett terméséből többnyire préseléssel (majd ezt követően szűréssel és centrifugálással) nyerik ki, viszonylag szerény, 0,5%-os hozammal. Emellett vízgőzdesztillációval is állítanak elő olyan illóolajat, amely mentes a fototoxikus hatású furanokumarin-vegyületektől, például a bergapténtől. Az illóolaj színe zöld vagy zöldessárga, kellemes, friss gyümölcsre emlékeztető illatú.
A közérzetjavító és fertőtlenítő hatású olaj fő alkotórésze a legalább 80-90%-ban jelenlévő limonén. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos édesnarancs illóolajat aromafürdő; inhaláció; masszázs- és fürdőolajok, valamint aromalámpás párologtatás formájában légtér fertőtlenítésre és frissítésre; nyugtalanság és szorongás oldására, alvászavarok megszüntetésére, illetve kozmetikai jellegű bőrpanaszok kezelésére használják. Fontos illatösszetevője a különféle friss, citromos alapillatú illatszereknek és parfümöknek.
Az édesnarancs terméshéjából kinyert illóolaj nem mérgező, a bőrt nem irritálja, de fényérzékenyítő hatású lehet.
A grapefruit illóolajat a citromfélék családjába (Rutaceae) tartozó grapefruit (Citrus paradisi)terméshéjából préseléssel vagy vízgőz-desztillációval nyerik ki. A terméshéj mellett alkalmanként a termésekből is préselnek ki olajat. Ez utóbbi esetben az illóolajat és a vizes-frakciót centrifugálással választják szét. Az illóolaj színe zöldessárga, narancsra emlékeztető illatú, de annál frissebb, fűszeresebb és kevésbé édeskés illatú.
Az illóolaj fő alkotórésze a citrus-olajokra jellemző limonén (95-98%), mely vegyület mellett több, 1%-nál kisebb mennyiségben jelenlévő vegyület (pl. mircén, alfa-pinén, béta-kariofillén) is található. A gyümölcshéjból vagy termésből préselt illóolajban olyan alkotrórészek is megtalálhatók (kumarinok – pl. limettin), melyek nem illékonyak, de az illóolajban kioldódnak.
Az illóolaj főbb hatásaiként a fertőtlenítő, antimikrobiális, nyugtató, valamint a bőr alatti szövetek vérellátását és nyirokkeringését elősegítő hatásokat lehet megemlíteni. A grapefruitolajat e hatások miatt szorongások oldására és a meghűlések okozta kellemetlen tünetek enyhítésére lehet használni aromalámpák vizébe cseppentve vagy levegőbe porlasztva, illetve a légzés könnyítését célzó inhaláló keverékek alkotórészeként. Emellett zsíros, pattanásos bőr ápolására, illetve cellulitis kezelésére szánt készítmények egyik hatóanyagaként is ajánlják a grapefruit illóolajat tartalmazó készítményeket. Kellemes, frissítő illata miatt kedvelt alkotórésze a masszázs- és fürdőolajoknak is. Az illóolaj nem toxikus, nem bőrirritáló, nem bőrérzékenyítő, azonban a hidegen préseléssel kinyert illóolajban a kumarinok miatt enyhén fototoxikus hatású. Ez utóbbi hatás kivédése érdekében kozmetikai készítmények legfeljebb 4%-ban tartalmazhatnak préseléssel előállított grapefruit illóolajat, és azt is javasolják, hogy grapefruit illóolajat tartalmazó kozmetikai készítmény használata után legalább 12 órát várjunk a napozással és a szoláriumozással. A vízgőz-desztillálációval előállított grapefruit illóolaj kumarinmentes, ezért fototoxikus hatással ennél az olajnál nem kell számolnunk.
A klementin illóolajat (Aetheroleum clementinae) a mandarinhoz botanikailag nagyon közel álló klementin (Citrus reticulata var. clementina, syn.: Citrus deliciosa cultivar. clementina) termésének héjából állítják elő.
A klementin terméshéjának illóolaja színében, illatában és összetételében egyaránt hasonlít a mandarin terméshéj-olajhoz.
A klementin illóolaja a legerőteljesebb nyugtató és szorongásoldó hatású illóolajok közé tartozik, de a limonénnek köszönhetően kifejezett antimikrobiális tulajdonsága is van. A klementin terméshéjából kinyert olajat feszültség és idegesség okozta álmatlanság, szorongás, illetve fokozott izgatottság megszüntetésére aromalámpás párologtás, nyugtató hatású testápoló masszázsolajok,fürdő- és szaunakészítmények formájában alkalmazzák. Az illóolajat illatösszetevőként és szagtalanító (dezodoráló) alkotórészként hasznosítják különféle kozmetikai készítményekben, illetve parfümökben.
A klementinből kinyert illóolaj nem mérgező, a bőrt nem irritálja, nincs bőrérzékenyítő és fototoxikus hatása.
A limett illóolajat (Aetheroleum limettae) a narancsfélék családjába (Rutaceae) tartozó, India északkeleti részein, valamint Burmában és Malaysiában honos limettfa (savanyú narancs, zöldnarancs; Citrus aurantifolia, syn.: Citrus limetta, C. lima) érett terméséből rendszerint préseléssel (majd ezt követően szűréssel és centrifugálással), ritkábban vízgőz-desztillációval nyerik ki. A préseléssel kinyert illóolaj színe zöld vagy zöldessárga, illata szúrós, narancsra emlékeztető. A vízgőz-desztillációval kinyert olaj színtelen, kellemesen citromos, friss illatú. Az illóolajok részben a származási helytől, részben az előállítási módtól függően változó összetételüek, és a kinyerhető illóolaj mennyisége is változó.
A limettolaj legfontosabb összetevője a limonén (50-80%), mely mellett citrált. alfa-pinént, béta-terpineolt és gamma-terpinént tartalmaz kisebb, néhány %-os mennyiségben.
A limett illóolaja antimikrobiális és frissítő fő hatásokkal rendelkezik, melyet elsősorban aromalámpás párologtatásra, légfrissítésre, valamint frissítő hatású fürdő- és masszázsolajok alkotórészeként használnak. Az olaj antimikrobiális és szagtalanító tulajdonságai miatt dezodorok és parfümök egyik összetevőjeként is felhasználásra kerül.
A limett terméséből kinyert illóolaj nem mérgező, a bőrt nem irritálja és nincs bőrérzékenyítő hatása. A hidegen préseléssel kinyert vagy a rosszul tárolt olajok esetében fototoxikus hatás jelentkezhet. Az előbbi erkerülése érdekében a hidegen préseléssel kinyert limett illóolajat tartalmazó kozmetikai készítmény használata után legalább 12 órát várjunk a napozással és a szoláriumozással.
A mandarin illóolajat (Aetheroleum mandarinae) a narancsfélék családjába (Rutaceae) tartozó, Kelet-Ázsiából származó mandarinfa (Citrus reticulata, syn. Citrus nobilis var. deliciosa) terméshéjából többnyire préseléssel (majd ezt követően szűréssel és centrifugálással) nyerik ki. Emellett vízgőzdesztillációval is állítanak elő olajat, részben a termések héjából, részben a virágos és alkalmanként apró zöld terméseket is tartalmazó leveles hajtásokból. Ez utóbbit mandarin petitgrain olajnak nevezik. A mandarin terméshéjából készült olaj színe rendszerint narancssárga,illata fűszeres, balzsamos, friss gyümölcsre emlékeztető.
A préseléssel kinyert illóolaj fő alkotórészei a limonén (70-80%), ami mellett az illatért felelős metil-antranilsav-metilészter érdemel említést. A mandarin petitgrain illóolaj színe sárga, illata fűszeres.
A mandarin illóolaja a legerőteljesebb nyugtató és szorongásoldó hatású illóolajok közé tartozik, de a limonénnek köszönhetően kifejezett antimikrobiális tulajdonsága is van. A terméshéjból kinyert olajat feszültség és idegesség okozta álmatlanság, szorongás, illetve fokozott izgatottság megszüntetésére aromalámpás párologtás, nyugtató hatású testápoló masszázsolajok, fürdő- és szaunakészítmények formájában alkalmazzák. Az illóolajat illatösszetevőként és szagtalanító (dezodoráló) alkotórészként hasznosítják különféle kozmetikai készítményekben, illetve parfümökben.
A mandarinból kinyert illóolaj nem mérgező, a bőrt nem irritálja, nincs bőrérzékenyítő és fototoxikus hatása.
A narancsfélék családjába (Rutaceae) és a Citrusok nemzetségébe tartozó narancsok közül több féléből (keserű-, édes- és bergamott-) is előállítanak illóolajat. A narancs illóolajat a narancsfélék családjába (Rutaceae) tartozó, Kínában őshonos, örökzöld narancsfa (Citrus aurantium) gyümölcsének külső terméshéjából nyerik ki hidegen sajtolással, majd ezt követő szűréssel és centrifugálással, kb. 1% mennyiségben.
A terméshéjból kinyert illóolaj a Citrus-félék olajára jellemző illatú, édeskés. Fő alkotórésze alimonén, melynek mennyisége eléri a 90%-ot.
A narancsolajat elsősorban légtér-illatosításra, valamint masszázs- és fürdőolajokalkotórészeként alkalmazzák.
A narancs illóolaj nem toxikus, nem irritáló, de fényérzékenyítő hatású lehet.
A citromos eukaliptusz illóolajat a mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó citromos eukaliptusz (Eucalyptus citriodora) friss leveleiből és hajátásvégeiből vízgőzdesztillációval állítják elő, 0,5-2%-os hozammal. Az olaj színtelen vagy halványsárga színű, édeskés, balzsamos, citromra emlékeztető.
Fő alkotórésze a citronellál (70-85%), mely vegyület mellett citrál és egyéb aldehidek, valamintalkoholok (citronellol, geraniol és izopulegol – valamennyi 5-10%-nyi mennyiségben) találhatók.
Az olaj főbb hatásaiként az alábbiak említhetők meg: antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, nyugtató és rovarriasztó. A citromos eukaliptusz olajt az említett hatásai miattlégúti- és mozgásszervi panaszok, bőrfertőzések kezelésére, valmint szúnyogok és más rovarok távoltartására alkalmas készítmények összetevőjeként használják fel, részben aromalámpás párologtatás, részben külsőleg alkalmazható fürdő- és masszázsolajok, illetve egyéb készítmények formájában.
A citromos teafa illóolajat az Ausztráliában honos és több helyütt termesztett, örökzöld citromos teafa (Leptospermum petersonii) leveleiből és leveles ágvégeiből vízgőzdesztillációval nyerik ki. Az illóolaj színe halványsárga, illata erőteljesen citromra emlékeztető, de a citromos vezető illat mögött virágos, kissé fűszeres illat érezhető.
Főbb összetevői: citrál A és B (45-60%), citronellál (15-35%), valamint geraniol, linalool és citronellol (mindegyik kb. 1-6%).
Az illóolaj főbb hatásaiként az antibakteriális, antifungális, antivirális, rovarriasztó és nyugtatóhatásokat jelölik meg. A citromos teafa illóolajat sokféle céllal és formában lehet alkalmazni. Rovarriasztásra és levegőfertőtlenítésre aromalámpába tett vízbe cseppentve, vagy vízbe téve és alaposan összerázva, majd a légtérbe permetezve használhatjuk. Hűléses megbetegedések idején nem csak szobák, munkahelyek légterének fertőtlenítésére alkalmazhatjuk, hanem inhalálásra és fürdővízbe téve is. Láb- és körömgombásodás esetén bőr- és körömápoló olajok és lábfürdők egyik alkotórészeként érvényesíthetjük az olaj antimikrobiális tulajdonságait, a stressz oldására pedig más olajokkal együtt részben aromaterápiás masszázs, részben más illóolajokat (például narancsvirág, levendula) is tartalmazó fürdőolajok alkotórészeként, valamint a helyiségek légterébe permetezve használhatjuk. Izom- és reumás fájdalmak mérséklésére masszázs- és fürdőkészítmények, valamint bedörzsölőszerek összetevőjeként ajánlják a használatát.
A citronella illóolajat a pázsitfűfélék családjába (Poaceae) tartozó ceyloni nardusfű (Cymbopogon nardus) friss, szikkasztott vagy szárított leveles hajtásaiból, alkalmanként a gyökeres növényből vízgőz-desztillációval nyerik ki, legalább 0,5%-os hozammal. A nárdusfűből nyert olaj színe barnássárga, illatában egyes örökzöldekre (pl. egyes fenyők, boróka) jellemző illóolaj komponensek (pl. borneol és kámfor) érződnek ki.
Az olajban található főbb alkotórészek a geraniol, a citronellol és a citronellál, melyek összmennyisége az olajok 60-80%-át teszi ki.
A citronellaolaj antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, rovarriasztó (repellens), emésztőrendszeri tonizáló és görcsoldó főbb hatásokkal rendelkezik. A citronellaolajat rovarriasztó hatású készítmények (spray-k, stiftek, gyertyák) illatanyagaként, reumás és izületi fájdalmak kezelésére külsőleg használható készítmények hatóanyagaként, valamint görcsökkel járó bélfertőzések kezelésére használják, ez utóbbi esetben belsőleg alkalmazható készítmények összetevőjeként. A citronellaolaj a bőrt nem irritálja és bőrérzékenyítő hatása sincs.
A bergamottolajat az élelmiszeriparban az Earl Grey tea ízesítésére is használják.
Az eukaliptusz nemzetség több mint 450, igen változatos megjelenésű fajt foglal magába és ebből mintegy 20 fajnak használják fel a gyógyászati szempontból is igen értékes leveleit a fito- és az aromaterápiában, ill. a kozmetológiában. Az általunk forgalmazott eukaliptusz illóolajat (Aetheroleum eucalypti) a mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó tasmániai eukaliptuszfa(kékmézgafa, kékgumifa – Eucalyptus globulus) leveleiből és fiatal ágaiból vízgőz-desztillációval nyerik ki, mintegy 0,5-3%-os hozammal. E növény illóolaja – más Eucalyptus fajok illóolajával együtt – hivatalos a VIIII. Magyar Gyógyszerkönyvben.
Gyógyászati szempontból az illóolajukban elsősorban az eukaliptolt tartalmazó fajok, mint például az E. globulus, E. polybractea, E. smithii és az E. radiata a legértékesebbek. Az eukaliptol mennyisége e fajokban 60 és 85% között változik.
Az Európában leggyakrabban használt E. globulus illóolajának gyógyhatásai – az azt tartalmazó készítmények formájától, a felhasználás módjától és az alkalmazott adagoktól függően – a következők: antimikrobiális, antivirális (elsősorban a légzőszervi-, húgyúti- és bőrfertőzéseket okozó kórokozókkal szemben), nyákoldó, köptető, emésztést javító, bőrvörösítő és gyulladáscsökkentő.
Az eukaliptuszolaj aromaterápiás alkalmazásai közül első helyen a légzőszervi betegségekemlíthetők meg. Az eukaliptusz illóolajat cukorkában vagy rágógumiban fogyasztva, inhalálószerként, frissítő és légzéskönnyítő szaunaolajok alkotórészeként, orrcseppekben, orrkenőcsökben, köptető kúpokban, mellkasi légzéskönnyítő kenőcsökben és légtérfertőtlenítő szerekben alkalmazva enyhíthetők a különböző légúti panaszok. Az illóolajban lévő eukaliptol segíti a légutakban letapadt kóros váladék elfolyósítását és kiürülését, javítja a légutak átjárhatóságát.
Az eukaliptusz illóolaja (és annak fő alkotórésze, az eukaliptol) a bőrön keresztül is gyorsan felszívódik, ezért hatásos szer lehet önmagában vagy más olajokkal társítva kenőcsök és masszázsolajok alkotórészeként, de vigyázni kell arra, hogy az illóolaj vagy az illóolajos készítmény ne kerüljön a szembe. Az eukaliptusz alkalmazásánál ügyelnünk kell arra, hogygyermekeknél legalább 5 éves korig ellenjavallt alkalmazásuk az orrban ill. az orr környékén.
Az eukaliptuszolaj a fentiek mellett fontos alkotórésze lehet a fog- és szájápoló készítményeknek is. A légúti fertőzések kezelésének és terjedésének megakadályozása mellett különböző kenőcsökben, bedörzsölőszerekben, masszázs- és fürdőolajokban, mozgásszervi betegségek és sportsérülések (izomfájdalmak, zúzódás, rándulás stb.) kezelésére alkalmas készítmények (pl. masszázs- és fürdőolajok, fürdősók) alkotórészeként is felhasználható.
Mindezek mellett frissítő, hangulatjavító és a figyelem összpontosítását elősegítő légtérillatosító keverékek összetevőjeként is használhatjuk az eukaliptusz illóolaját.
A tasmániai eukaliptusz illóolaja enyhén toxikus, nem irritáló, nem érzékenyítő és nem fototoxikus.
Az indiai citromfű illóolajat (Cymbopogon citrati aetheroleum) a pázsitfűfélék családjába (Poaceae) tartozó és Indiában őshonos indiai citromfű, más néven citromos fűszercirok (Cymbopogon citratus) felaprított, friss vagy fonnyasztott leveleiből (hajtásaiból) vízgőz-desztillációval nyerik ki, az illóolaj hozama: 0,5-0,8%. Az illóolaj színe a halványtól a narancssárgáig (vörösesbarnáig) terjed, illata friss, citromra emlékeztető.
A jellegzetes illatát a benne lévő citrálok adják, ezek mennyisége 65-85% között mozog. A citrálnak nevezett alkotórész két vegyületet takar: citrál Á-t (más néven gerániál) és citrál B-t (más néven nerál). Mellettük még a limonén, citronellol és mircén alkotórészek említhetők meg.
Az illóolaj főbb hatásai: fertőtlenítő, antimikrobiális, dezodoráló, nyugtató- idegrendszeri tonizáló,rovarriasztó, szélhajtó – emésztőrendszeri tonizáló, gyulladáscsökkentő és értágító. Az illóolaj használatát belsőleg elsősorban a gyomor- és bélrendszert érintő bakteriális fertőzések és bélgyulladások esetén javasolják.
Külsőleg inhalálás, aromafürdők és masszázsok formájában alkalmazzák idegi kimerültség és túlterheltség esetén, illetve kozmetikai bőrproblémák (pl. enyhébb lefolyású érbántalmak,cellulitis) kezelésére alkalmas összetételekben is hasznosítják az olaj gyulladáscsökkentő és az erek állapotát kedvezően befolyásoló hatásait. Az indiai citromfűolaj és egyes összetevőidezodorálószereknek és parfümöknek is fontos alkotórészei lehetnek. Az indiai citromfű illóolaja nem mérgező, nem irritáló, nem érzékenyítő és nem fototoxikus.
A kajeput illóolajat (Aetheroleum kajeputi) a mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó ezüstös kajeputfa vagy ezüstös hangamirtusz (Melaleuca leucadendron) friss leveleiből vagy leveles ágvégeiből vízgőz-desztillációval állítják elő 1,5-2,5%-os hozammal. Az illóolaj szintelen, sárgás vagy sárgászöld színű, illata kámforos, gyógyszeres és az eukaliptusz illóolajára emlékeztet.
Az illóolaj fontosabb alkotórészei az eukaliptol vagy 1,8 cineol (50-70%), a terpineol (5-15%), valamint az α- és a β-pinén.
A kajeput illóolaj fontosabb gyógyhatásaiként az antimikrobiális, a gyulladás- és fájdalomcsillapító, valamint a nyákoldó és rovarriasztó hatások emelhetők ki.
Az illóolajat leggyakrabban lég- és húgyúti gyulladások, izom- és izületi fájdalmak kezelésére, afejfájás erősségének mérséklésére, illetve rovarok távoltartására használják inhalálószerek, szaunaolajok, légzéskönnyítő mellkasi krémek, bedörzsölőszerek, masszázs- és fürdőolajok, valamint rovarriasztó sprayk és stiftek alkotórészeként. Aromalámpából elpárologtatva a lakószobák és munkahelyek levegőjének fertőtlenítésére és frissítésére is jól használható.
A kajeput illóolaja nem toxikus, nem irritáló, a bőrt nem érzékenyti és fototoxikus hatása sincs.
A kámfor illóolajat a babérfélék családjába (Lauraceae) tartozó, Kelet-Ázsia partvidékein honos kámforfa (Cinnamomum camphora) ágaiból, illetve a fa törzséből vízgőz-desztillációval nyerik ki, mintegy 1%-os hozammal. A kámfor illóolaja színtelen, vagy halványsárga színű, átható és jellegzetes, orvosságra emlékeztető szagú.
Fő, illetve jellemző alkotórésze az eukaliptol (1,8-cineol) és a kámfor, valamint néhány, a fenyőfélékben is gyakran előforduló összetevő: Ez utóbbiakra példa az alfa-pinén vagy a borneol.
Az aromaterápiában és a kozmetikában azt a kámforolajat használják, melynek kámfortartalma alacsony, mert a kámfort epilepsziás rohamokat kiváltható anyagként tartják számon (ez a fehér kámfornak nevezett olaj mentes a rákkeltő hatású szafroltól is). A kámforban gazdag és szafrolt is jelentős mennyiségben tartalmazó kámforolajok (sárga-, barna-) használatát az aromaterápiában nem javasolják. A kámforolajnak elsősorban a fentebb említett alkotórészeinek köszönhetően enyhe keringésfokozó, fájdalomcsillapító, valamint légúttisztító, fertőtlenítő hatása van. Alkalmazásának egyik, kiemelt területeként a bőr és a bőralatti szövetek keringésének fokozása, illetve a mozgásszervi megbetegedések kezelése említhető meg. A kámforolajat a fáradt, fájós végtagok kiegészítő kezelésére alkalmas krémek, masszázs- és fürdőolajok alkotórészeként használják. Emellett a légzés könnyítésére alkalmas illóolaj-keverékeknek, inhalálószereknek, illetve légzéskönnyítő mellkasi krémek, bedörzsölőknek is kedvelt és hatékony összetevője. Az általunk forgalmazott, alacsony kámfortartalmú, szafroltól mentes kámforolaj nem toxikus, a bőrt nem irritálja és nincs fényérzékenyítő hatása.
A babérfélék családjába (Lauraceae) tartozó kubeba vagy faggyúfa (Litsea cubeba, kínai neve May Chang; kínai bors) Kína déli, keleti valamint dél-nyugati részein őshonos. Magassága eléri a 10 métert, levelei lándzsa alakúak, sötétzöldek, fényesek. Virágai aprók, fehérek. Termései zöldek, feketebors méretűek. Illóolaj (Aetheroleum litseae) kinyerésére a növény valamennyi földfeletti részét (kéreg, levél, virág, termés) felhasználják, azonban leggyakrabban a termésekből készül az olaj, mégpedig vízgőz-desztillációval, melynek hozama 0,5-3%. A sárga színű olaj éles, friss, citromos-gyümölcsös illatú.
A termésből kinyert illóolaj fő alkotórészei a citrál (az A és B mennyisége kb. 70%) és a limonén (10-15%).
A termésből kinyert olaj jó idegrendszeri tonizálószer, ezért enyhe fokú depresszió, idegesség, aggódás és stressz esetén javasolják a különböző formában (aromalámpából párologtatva, fürdőben, szaunában, masszázshoz) történő használatát. Emellett légúti fertőzések idején is ajánlatos párologtatásra és inhalálószerek alkotórészeként használni a kubebaolajat, mert fontosabb alkotórészei fertőtlenítő és antimikrobiális hatással is rendelkeznek. A kubebatermések illóolaja jó bőrtonizáló és fertőtlenítő, ezért elsősorban akne és zsíros bőr kezelésére alkalmaskozmetikai készítmények előállításhoz használják, de gyakori alkotórésze szappanoknak, parfümöknek és dezodoroknak is. A kubeba illóolaj nagyon enyhén mérgező és nagyon enyhén bőrirritáló, nem bőrérzékenyítő és nem fototoxikus.
A tömjénhez (Olibanum) hasonlóan a balzsamfafélék családjába (Burseraceae) tartozó szomáliai mirha (Commiphora molmol, syn.: C. myrrha) Szomáliában honos. A kereskedelemben található másik fontos mirhát, az arab mirhát az Arábiában és Etiópiában honos arab mirha (C. abyssinica) kérgének gyantájából nyerik. Mindkét tövises, szárazságtűrő faj kérgének gyantajárataiból híg gyanta folyik ki, ezért azokat a balzsamok közé sorolják. Az ókori görögök elsősorban fertőtlenítő és gyulladásellenes szernek ismerték. Az olaj a tárolás során sűrűbbé és sötétebbé válik. A mirhák kellemes illatúak, állott mézhez hasonlítanak. A mirha használata legalább 3500 éves múltra tekint vissza. Az ókori egyiptomiak a halottak balzsamozásához, valamint parfümök és kozmetikai szerek készítéséhez használták.
A természetes balzsamból vízgőz-desztillációval nyerik ki a mirhaolajat (Aetheroleum myrrhaea), melynek színe világosbarna vagy zöldes árnyalatú, friss, fűszeres, balzsamos, gyantás illatú.A mirhaolajat sokféle, különböző szerkezetű vegyület alkotja, fontosabb alkotórészeként az alfa-kopaén, a béta- és a gamma-elemén vagy a kurzerenon említhető meg.
A mirhaolaj számos értékes gyógyhatással rendelkezik, melyek közül a legfontosabbak:antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító. A balzsamból vagy illóolajból alkohollal készült kivonatot szájüregi gyulladások (elsősorban fogínygyulladás) és fekélyek kezelésérehasználják, részben ecsetelő, részben öblögetőszerként. Emellett fontos alkotórészei a különféle szájápoló készítményeknek (fogkrémeknek, szájvizeknek). Az aromalámpából elpárologtatott illóolaj jó légtérfertőtlenítő, emellett a tömjénhez hasonlóan segíti az elmélkedést, a meditációt. A mirhaolajat tartalmazó készítmények jól használhatók kisebb kozmetikai bőrhibák és gombás bőrelváltozások kezelésére. A mirhaolaj nem irritálja a bőrt, nem bőrérzékenyítő és nem fototoxikus.
A niaouli illóolajat (Aetheroleum niaouli) a mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó niaoulifa (Melaleuca viridiflora) friss leveleiből vagy leveles ágvégeiből vízgőz-desztillációval állítják elő. A niaoulifa Ausztráliában és Új-Kaledóniában honos, de elterjedt a Csendes-óceán szigetein is.
Az illóolaj színtelen, sárgás vagy sárgászöld színű, illata az eukaliptusz illóolajára emlékeztető.
Az eukaliptol típusú niaouliolaj fontosabb alkotórészei az eukaliptol (30-50%) és a viridiflorol(30%), a nerolidol típus esetében pedig az olaj fő alkotórészei a nerolidol (70-90%) és a linalool(30%).
Az eukaliptol típusú niaouli olaj hatása és alkalmazása nagy mértékben egyezik az eukaliptusz illóolajáéval, és ennek megfelelően elsősorban légzőszervi panaszok és mozgásszervi megbetegedések kezelésénél használják. Az eukaliptol helyett fő alkotórészként viridiflorolttartalmazó niaouli olajat gyermekek légúti panaszainak kezelésére lehet használni párologtatás, aromafürdő, légzéskönnyítő mellkasi krémek és légzéskönnyítő inhaláló keverékek alkotórészeként.
A niaouli illóolaja nem toxikus, nem irritáló, a bőrt nem érzékenyíti és fototoxikus hatása sincs.
A niaouliolajnak rengeteg pozitívuma van, ami alkalmassá teszi akár mindennapos használatra is:
Ellenjavallat: A várandósság első trimeszterében nem használható.
A pálmarózsa illóolajat (Palmarosae aetheroleum) a pázsitfűfélék családjába (Poaceae) tartozó és Indiában őshonos pálmarózsa vagy indiai fűszercirok (Cymbopogon martinii var. motia, syn.: Cymbopogon martinii var. martinii) virágzáskor gyűjtött friss vagy szárított hajtásaiból vízgőz-desztillációval nyerik ki, a kinyerés hozama eléri a 10%-ot. Az illóolaj halványsárga vagy sárgászöld színű, illata egyaránt emlékeztet a rózsáéra és a gerániuméra.
Főbb alkotórészei: a geraniol (80-90%), a geranilacetát (4-10%) és a linalool (2-7%).
A pálmarózsaolaj erőteljes fertőtlenítő, antimikrobiális és antivirális, emellett emésztőrendszeri tonizáló, valamint bél- és húgyúti fertőtlenítő hatású. A pálmarózsa illóolajat belsőlegemésztésjavító, bél- és húgyúti fertőtlenítő összetételekben használják. Külsőleg inhalálásra és aromafürdők összetevőjeként használhatók például arc- és homloküreg gyulladás, hörghurut és egyéb légúti megbetegedések kiegészítő kezelésére. Légtérillatosítóként, aromalámpából párologtatva vagy fürdőkből belélegezve az olaj hangulatjavító hatása is érvényesül. A pálmarózsa illóolaja nem mérgező, nem irritáló, nem érzékenyítő és nem fototoxikus.
A teafa illóolajat (Aetheroleum melaleucae) a mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó ausztrál teafa [Melaleuca alternifolia (Maiden & Betche) Cheel] leveleiből és fiatal ágvégeiből vízgőz-desztillációval nyerik ki, mintegy 2%-os hozammal. Az olaj színtelen, halványsárga vagy sárgászöld színű, fűszeres, kissé kámforos, eukaliptuszra is emlékeztető illatú.
Az igazi teafa illóolajának két „kemotípusa” ismert, a terpinénol és a cineol típus, a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben az első típusba tartozó illóolaj a hivatalos.
A modern fito- és aromaterápiában az igazi teafa illóolajat antimikrobiális, köptető, hurutoldó/váladékoldó, gyulladáscsökkentő és egyéb hatásai miatt bőrfertőzésekben (pl. akne, a láb gombás megbetegedéseiben), légúti megbetegedésekben (pl. orrmelléküreg-gyulladás), a szájüreg gyulladásos folyamataiban (fogínygyulladás-, szájnyálkahártya-gyulladás, szájpenész), gyomor- és bélfertőzésekben, emésztési zavarokban (fokozott bélgázképződés, gyomor- és alhasi görcsök), a hüvely gombás fertőzéseiben (candidiasis), valamint húgyúti fertőzések (pl. cystitis) kezelésében alkalmazzák, részben önmagukban, részben összetett készítmények (inhalálószerek, légzéskönnyítő mellkasi kenőcsök, reuma elleni kenőcsök és bedörzsölőszerek, tinktúrák, oldatok, kapszulák, kúpok stb.) alkotórészeként. A kozmetikaiparban a teafaolajat tartalmazó szájvízeket, fogkrémeket, krém- és hidrogéleket elsősorban a szájhigiéné fenntartására, a szájüregi kórfolyamatok megelőzésére, valamint aknés, szeborreás bőr ápolására használják. A teafa illóolaja enyhén mérgező, nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő és nem fototoxikus.
A nyugat-indiai szantálfa (Amyris balsamifera) a szantálfaként ismert kelet-indiai szantálfával (Santalum album) ellentétben Földünk nyugati féltekéjén, Közép-Amerikában, Haitin honos, de Haitin kívül több trópusi országban (Jamaica, Dominikai Köztársaság, Venezuela) is termesztik. A halványsárga, viszkózus, enyhén fás és balzsamos illatú illóolaját az összeaprított fakéregből és gallyakból vízgőz-desztillációval állítják elő.
A nyugat-indiai szantálfa illóolajának összetevői között más vegyületeket találunk, mint a kelet-indiai szantálfa olajában. Legnagyobb mennyiségben (cca. 80%-ban) különféle szeszkviterpén-alkoholok (elemol, eudesmol, valerianol, kadinol, balsamiol) fordulnak benne elő.
Főbb hatásai: antimikrobiális, nyugtató és a lelkiállapotot, hangulatot kiegyensúlyozó. Az amyris-olajat a kozmetikai iparban elsősorban illatfixálóként és parfümök összetevőjeként használják szappanok és parfümök előállításához.
A tömjén illóolajat a balzsamfafélék vagy tömjénfélék családjába (Burseraceae) tartozó, Szomáliában, Egyiptomban, Núbiában és Dél-Arábiában, rendszerint száraz fennsíkokon élő tömjénbalzsamfából (Boswellia sacra, syn.: B. carterii) nyerik ki, mégpedig úgy, hogy a fatörzs kérgét bemetszik és az abból kifolyó, tejszerű gumigyantát (oleoresina) vízgőzzel ledesztillálják. A tömjénnek vagy olibanumnak nevezett gumigyanta ősidők óta ismert terméke a kereskedelemnek, amit az egyiptomiak és a föníciaiak már Kr. e. 1700-ban vallási szertartásaikon füstölőszernek használtak. A tömjénes füstölés szokását később a római- és görögkatolikus egyházak is átvették.
Az illóolaj hozama 3-8%-os. A tömjénbalzsamfa mellett más tömjénfajok (számuk kb. 25) kérgének gyantájából is nyernek ki olajat, de ennek a legkeresettebb az olaj. A tömjén gumigyantája 60-70%-nyi gyantaszerű anyagot, 27-35% gumit és 3-8% illóolajat tartalmaz. A halványsárga vagy zöldes színű illóolaj meleg, édeskés és friss érzetet keltő. Fontosabb alkotórészeiként az alfa-pinén, azalfa-tujén, a limonén, a szabinén, valamint mono- és szeszkviterpén vegyületek említhetők meg.
A tömjén illóolaja nyugtató, antimikrobiális, köptető, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító főbb hatásokkal bír. A tömjénolaj egyik legismertebb felhasználása az elmélyült gondolkodás, a meditáció valamint az ellazulás elősegítése. Fontos felhasználási területe a légúti panaszokkezelése is, ahol inhalálásra, szaunához és fürdéshez használt olajkeverékek alkotórészeként használható. Emellett bőrápoló olajoknak is lehet az egyik összetevője. A tömjénolaj a bőrt nem irritálja és bőrérzékenyítő hatása sincs.
A boróka illóolajat (Aetheroleum juniperi) a ciprusfélék családjába (Cupressaceae) tartozó közönséges boróka (Juniperus communis) érett álbogyóiból vízgőz-desztillációval nyerik ki, mintegy 2-3%-os hozammal. Az olaj színtelen vagy halványsárga színű, fűszeres és a terpentinre emlékeztető illatú.
Főbb alkotórészei az α- és a β-pinén (40 ill. 7%), a mircén (12%), a szabinén (5%), a limonén (3%), valamint a terpinén-4-ol (6%).
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos borókaolaj egyebek mellett fertőtlenítő, antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, köptető, vizelethajtó és börvörösítő (a bőr és a bőralatti szövetek keringését fokozó) hatásokkal rendelkezik. Terápiás és kozmetikai célú alkalmazása egyaránt ismert. Leggyakrabban különböző eredetű krónikus mozgásszervi megbetegedésekkezelésre használják bedörzsölőszerek, pakolások, valamint masszázs- és fürdőolajok alkotórészeként. Az illóolaj vízelethajtó tulajdonsága salaktalanító hatású összetett készítményekben hasznosítható (pl. krónikus sokizületi gyulladás esetén), emellett a húgyúti fertőzések kezelésében használt vizelethajtó és fertőtlenítő hatású készítmények alkotórészeként is jó eredménnyel alkalmazható a terápiában. Az olaj gyulladáscsökkentő hatását epecseppek alkotórészeként is értékesítik. A borókaolaj alkalmazásának ugyancsak fontos területeként említhetők a különféle légúti megbetegedések (pl. hörghurut, orrnyálkahártya-gyulladás), melyek megelőzésére és kezelésére inhaláló és szauna készítmények, orrkenőcsök alkotórészeként használható, de karácsonyi hangulatot előidéző illóolaj keverékek alkotórészeként is jól érvényesül a borókaolaj frissítő és légtérfertőtlenítő hatása. A borókaolaj nem toxikus, nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus, nem abortív (ezért a hatásért az áltermések egyéb, nem illékony vegyületei a felelősek!) és nincs vesekárosító hatása, vesegyulladásos betegeknél azonban ellenjavallt a borókaolaj alkalmazása. Az olajat lehetőleg frissen használjuk, mert a fenyőolajokhoz hasonlóan a ciprusfélék olajai is viszonylag gyorsan oxidálódnak.
A cédrus illóolajat a fenyőfafélék családjába (Abietaceae) tartozó, Algériában (Atlasz-hegység) honos és Marokkóban termesztett Atlasz-cédrusfa (Cedrus atlantica, syn.: Cedrus libani spp. atlantica) törzséből vízgőz-desztillációval állítják elő. Az illóolaj hozama 3-5%-os. A törzsből előállított olaj mellett a levelekből desztillált olajat is forgalmazzák. Az illóolaj sárga vagy vöröses színű, de a borostyán színárnyalatai is felfedezhetők benne. Illata fenyőre emlékeztető, balzsamos jellegű.
A cédrusfa törzséből előállított illóolaj főként szeszkviterpén vegyületeket (pl. atlantonokat, atlantolokat, kadinént) tartalmaz.
A cédrus illóolaj fontosabb hatásaiként antimikrobiális, nyákoldó, köptető, a bőr vérkeringését fokozó, illetve repellens hatások említhetők meg. A cédrus illóolaja masszázs- és fürdőolajok alkotórészeként, inhalálásra és párologtatásra használt keverékekben légúti panaszok, illetve bőrápoló kozmetikai készítmények (pl. narancsbőr, illetve zsíros, szeborreás bőr ápolására szánt készítmények) alkotórészeként hasznosítható. Emellett rovarok távoltartására alkalmas, ún. moszkító ellenes olajkeverékek alkotórészeként is felhasználható. A cédrusolaj a bőrt nagyon enyhén irritálja, bőrérzékenyítő és fototoxikus hatása viszont nincs.
A ciprus illóolajat a ciprusfafélék családjába (Cupressaceae) tartozó, a Földközi-tenger környékén elterjedt ciprusfa (Cupressus sempervirens) pikkelyleveles hajtásaiból vízgőz-desztillációval nyerik ki, mintegy 1-1,2%-os hozammal. A ciprusolaj halványsárga vagy olivazöldes színű, édeskés, fenyőkre emlékeztetően balzsamos, de kissé füstös illatú, és az olaj illatában citromos vagyámbrára emlékeztető mellékillat is felfedezhető.
Az illóolaj fontosabb alkotórészeiként az alfa-pinén, a delta-karén, a cedrol és a borneol említhetők meg, mely vegyületek az olaj mintegy 60-80%-át teszik ki.
A ciprus illóolaja antimikrobiális, ,,légúttisztító”, bőrvörösítő, keringésfokozó és szagtalanítófőbb hatásokkal rendelkezik. A ciprusolajat légúti és mozgásszervi panaszok, illetve perifériális vérkeringési zavarok kezelésében inhaláló keverékek, szauna-, fürdő- és masszázsolaj keverékek, illetve bedörzsölőszerek alkotórészeként használhatjuk. Az olaj dezodoráló és szagtalanító hatását bőrápoló olajokban és egyéb kozmetikai készítményekben hasznosíthatjuk. A ciprusolaj a bőrt nagyon enyhén irritálja, bőrérzékenyítő és fototoxikus hatása viszont nincs.
A fenyőfélék családjába (Abietaceae) tartozó erdeifenyőből (Pinus sylvestris) kétféle illóolajat is előállítanak. A terpentinolajat (Aetheroleum terebinthinae) a fatörzs bemetszésekor kifolyó természetes balzsamból nyerik ki vízgőzdesztillációval, és mintegy 15-30%-os hozammal. A desztilláció után visszamaradó rész a gyanta (Colophonium). A terpentinolaj savas kémhatású, ezért mészvízzel való semlegesítés után ismételt desztillációnak vetik alá, és az így kinyert, ,,tisztított” olajat (Aetheroleum terebinthinae rectificatum) már fel lehet gyógyászati célra használni.
Az erdei fenyőből előállított tisztított terpentinolaj főbb alkotórészei az α- és a β-pinén (60-75%), a δ-karén (15-20%), valamint a limonén és a kámfén (10-10%). A fa friss tűleveleiből és ágvégeiből vízgőzdesztillációval nyerik ki az „Aetheroleum pini silvestris” néven forgalomba kerülő „fenyőtű” olajat, amely hivatalos a VII. Magyar Gyógyszerkönyvben. A levélolaj színtelen vagy halványzöld színű, friss, balzsamos, jól felismerhetően fenyőtű illatú. A levélolaj főbb összetevői megegyeznek a terpentinolajéval, azonban több benne a borneol és a bornilacetát (3-10%).
Az említett erdeifenyő olajok antimikrobiális, bőrvörösítő, keringésfokozó és tonizáló hatásúak.Gyakori alkotórészei a különféle légúti megbetegedések (pl. hörghurut, homlok- és arcüreggyulladás) kezelésére ajánlott orr- és légzéskönnyítő mellkasi kenőcsöknek, inhaláló szereknek, valamint a különböző eredetű izom- és idegfájdalmak esetén ajánlott masszázs- és fürdőolajoknak, a különféle fürdőkészítményeknek (gél, fürdőtabletta), bedörzsölőszereknek és kenőcsöknek. Az erdeifenyő illóolaj nem toxikus, nem irritáló, nem érzékenyítő és nem fototoxikus. Az olajat „frissen” ajánlott használni, mert a régebbi, lejárt és oxidált olajok irritálhatják a bőrt.
Az eukaliptuszolaj aromaterápiás alkalmazásai közül első helyen a légzőszervi betegségekemlíthetők meg. Az eukaliptusz illóolajat cukorkában vagy rágógumiban fogyasztva, inhalálószerként, frissítő és légzéskönnyítő szaunaolajok alkotórészeként, orrcseppekben, orrkenőcsökben, köptető kúpokban, mellkasi légzéskönnyítő kenőcsökben és légtérfertőtlenítő szerekben alkalmazva enyhíthetők a különböző légúti panaszok. Az illóolajban lévő eukaliptol segíti a légutakban letapadt kóros váladék elfolyósítását és kiürülését, javítja a légutak átjárhatóságát.
Az eukaliptusz illóolaja (és annak fő alkotórésze, az eukaliptol) a bőrön keresztül is gyorsan felszívódik, ezért hatásos szer lehet önmagában vagy más olajokkal társítva kenőcsök és masszázsolajok alkotórészeként, de vigyázni kell arra, hogy az illóolaj vagy az illóolajos készítmény ne kerüljön a szembe. Az eukaliptusz alkalmazásánál ügyelnünk kell arra, hogygyermekeknél legalább 5 éves korig ellenjavallt alkalmazásuk az orrban ill. az orr környékén.
Az eukaliptuszolaj a fentiek mellett fontos alkotórésze lehet a fog- és szájápoló készítményeknek is. A légúti fertőzések kezelésének és terjedésének megakadályozása mellett különböző kenőcsökben, bedörzsölőszerekben, masszázs- és fürdőolajokban, mozgásszervi betegségek és sportsérülések (izomfájdalmak, zúzódás, rándulás stb.) kezelésére alkalmas készítmények (pl. masszázs- és fürdőolajok, fürdősók) alkotórészeként is felhasználható.
Mindezek mellett frissítő, hangulatjavító és a figyelem összpontosítását elősegítő légtérillatosító keverékek összetevőjeként is használhatjuk az eukaliptusz illóolaját.
A tasmániai eukaliptusz illóolaja enyhén toxikus, nem irritáló, nem érzékenyítő és nem fototoxikus.
A karácsonyfaként is ismert lucfenyő illóolajat a fenyőfélék családjába (Abietaceae) tartozó, nálunk is honos lucfenyő (Picea abies /L./ Karsten, syn.: Picea excelsa L.) tűleveleiből és zsenge hajtásaiból, vagy tobozaiból nyerik ki.
Az illóolaj főbb alkotórészei az alfa-pinén, a kámfén, a limonén és a bornil-acetát.
A lucfenyő illóolaj hatása és alkalmazása megegyezik a jegenyefenyőével, különbség elsősorban a két fenyőolaj illatában és a többnyire azonos összetevők eltérő arányában van. A lucfenyő tűleveleiből és zsenge hajtásaiból készült illóolaj nem mérgező, enyhén irritáló, nincs bőrérzékenyítő és fototoxikus hatása.
A fenyőolajok könnyen oxidálódnak, ezért gondot kell fordítani a lejárati idők betartására és ahűvös helyen történő tárolására. A lejárt, régi olajok használatakor megnő a bőr irritálásánakesélye.
A babér illóolajat (Lauri folii aetheroleum) a babérfélék családjába (Laurus nobilis L.) tartozó, 10 m magasra növő örökzöld babérfa leveleiből gőz- vagy vízgőzdesztillációval állítják elő. A babérlevél illóolaj színtelen, esetleg enyhén sárgás színű, kellemesen édeskés-fűszeres illatú.
Fő összetevőként az eukaliptuszolajban is jelentős mennyiségben előforduló 1,8-cineolt vagy eukaliptolt tartalmazza (30-60%), ami mellett számos olyan összetevő van jelen többnyire 2-8%-os mennyiségben, amelyek a fűszeres, aromás illat kialakításában vesznek részt (pl. eugenol, metil-eugenol, linalool, pinének).
A babérlevél illóolaj antimikrobiális, nyákoldó, köptető, légzéskönnyítő, görcsoldó főbb hatásokkal rendelkezik, melyek mellett az eukaliptolnak köszönhetően gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatások érvényesülésével lehet számolni az olaj használatakor.
A babérolajat és az azt tartalmazó készítményeket elsősorban légúti hurutok, hörgő-, illetve homloküreg-gyulladás, valamint a gyomor- és a bél görcsös állapotainak kezelésére használják, belsőleg és külsőleg alkalmazható készítmények (krémek, kúpok, inhalálók, cseppek stb.) formájában. A babérolaj a fentiek mellett összetevője lehet olyan gyulladáscsökkentő- és fájdalomcsillapító hatású készítményeknek (krémeknek, masszázs- és fürdőolajoknak) is, melyeket reumás megbetegedések és zárt baleseti vagy sportsérülések kiegészítő kezelésére használnak. A babérlevél olaj egyes esetekben allergén összetevőket is tartalmazhat, ezért használata érzékeny bőrűeknél és kisgyermekeknél fokozottabb figyelmet igényel. A babérlevélolajat parfümolajok, szappanok és egyéb kozmetikai készítmények előállítására is felhasználják.
A bazsalikom illóolajat (Aetheroleum basilici) az ajakosvirágúak családjába (Lamiaceae) tartozókerti bazsalikom (Ocimum basilicum) virágzó hajtásaiból vízgőz-desztillációval nyerik ki, termőhelytől függően 0,1-1%-os hozammal. Az illóolaj színe rendszerint halványsárga, illata fűszeres, kissé szegfűszegre emlékeztető.
Az illóolaj fő alkotórészei a linalool (35-50%), a metilkavikol vagy esztragol (15-25%) és az eugenol (5-60%), melyek mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya kemotípusonként nagy eltéréseket mutat (az álatalunk forgalmazott olajban a linalool és az esztragol aránya fordított).
Az elsősorban fűszernövényként ismert bazsalikomból kinyert olaj egyebek mellett antimikrobiális, gyulladáscsökkentő (fertőzéses eredetű gyulladások), görcsoldó és idegrendszeri szabályozó (feszültségoldó, figyelmet összpontosító) hatásokkal rendelkezik.
Belsőleges alkalmazása csak aromaterápiás szakember javaslatára és alacsony metilkavikol tartalom esetén ajánlott. A bazsalikom illóolajat tartalmazó készítmények alkalmazásának egyik fontos területeként a különböző emésztőrendszeri megbetegedések (emésztési zavarok, gyomor- és bélgörcsök, a fokozott bélgázképződés következtében kialakult szívtáji panaszok, valamint vírusos eredetű májgyulladások) említhetők meg.
Az olaj alkalmazásának másik területe a nyugtalanság és a szorongás megszüntetése, valamint a koncentrálóképesség fokozása, melynek elérésére aromalámpás párologtatást vagy bazsalikom olajos masszázst alkalmazhatunk.
Emellett alkotórésze lehet a szájüregi folyamatok kezelésére ajánlott készítményeknek, illetve a nehezen gyógyuló sebek kezelésére alkalmazott kenőcsöknek is. Az olaj külsőleg alkalmazva nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő és nem fototoxikus.
A borsosmenta illóolajat (Aetheroleum menthae piperitae) az ajakosvirágúak családjába (Lamiaceae) tartozó borsosmenta (Mentha x piperita) virágzó hajtásaiból vízgőz-desztillációval nyerik ki, mintegy 1-3%-os hozammal. Az illóolaj színtelen, vagy enyhén zöldessárga színű, jellegzetes friss, mentaillattal.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos borsosmentaolaj legfontosabb alkotórésze a mentol (a gyógyszerkönyvünk előírása szerint min. 50%-nak kell lennie), ami mellett a mentil-acetát és a menton említhető még az olaj fontosabb alkotórészeként.
A borsosmentaolaj antimikrobiális, emésztésjavító, epehajtó, görcsoldó, frissítő, helyi érzéstelenítő és fájdalomcsillapító hatásokkal rendelkezik, ezért alkalmazása meglehetősen sokrétű, és az alkalmazott gyógyszerformák is sokfélék. Alkalmazásának egyik legfontosabb területe a különböző emésztőrendszeri megbetegedések (epehólyag-bántalom, máj- és hasnyálmirigy elégtelenség, gyomor- és bélgörcsök, fokozott bélgázképződés, fokozott bélingerlékenység), melyek kezelésére szélhajtó-, gyomor- és epehajtó cseppek, emésztést elősegítő és gyomorgörcsoldó tabletták, lágyzselatin kapszulák, ill. instant teák alkotórészeként használják.
A borsosmentaolaj ugyancsak nélkülözhetetlen orvossága a különböző légúti megbetegedéseknek is, melyek kezelésére inhalálószerek, légzéskönnyítő szaunaolajok, köhögés elleni szirupok és kúpok, légzéskönnyítő hatású gyógycukorkák, ill. légzéskönnyítő mellkasi krémek és bedörzsölők alkotórészeként kerül felhasználásra. Említést kell tenni arról is, hogy légfrissítőként is jól használhatók, pl. dohányosoknál a szoba levegőjének frissítésére, vagy a tanulás, a koncentráció fokozásának érdekében.
Fontos szerepe van a szájhigiéné fenntartásában (pl. a kellemetlen szájszag megszüntetésében és a friss lehelet biztosításában), ill. a különféle szájüregi folyamatok kezelésében, melyeknél szájvizek, fogkrémek és rágógumik alkotórészeként kerül felhasználásra.
A borsosmentaolaj hűsítő, helyi érzéstelenítő hatását mozgásszervi bántalmak és sportsérülések kezelésénél hasznosítják, részben masszázs- és fürdőolajok, részben terápiás céllal ajánlott készítmények (gélek, krémek, kenőcsök, tapaszok) alkotórészeként. Hasonló célra használják az olaj fő alkotórészét, a mentolt is.
Az olaj hűsítő, értágító és fájdalomcsillapító hatását a migrén kezelésében szintén hasznosítjákkülönböző koncentrációjú bedörzsölőszerek alkotórészeként, önmagában vagy más illóolajokkal társítva.
Mindezek mellett különböző bőrápoló készítmények (pl. viszketést csillapító szerek) alkotórészeként, ill. rovarcsípések következtében kialakuló gyulladások kezelésére alkalmas készítményekben.
A borsosmentaolaj enyhén toxikus, nem irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus. Belsőleg és külsőleg egyaránt óvatosságot igényel az alkalmazása. Egyik ismert mellékhatása, hogy kisgyermekeknél belélegzéskor (inhalálás) légzésbénulást válthat ki (Kratschmer-Holmgren reflex) és emiatt 3-5 éves korig ellenjavallt a használata az orr környékén, ill. az orrban. Homeopátiás kezelések esetén szintén ellenjavallt az alkalmazása.
Az édeskömény illóolajat (Aetheroleum foeniculi) az ernyősvirágzatúak családjába (Apiaceae) tartozó édeskömény (Foeniculum vulgare) érett, szárított és összezúzott terméseiből vízgőz-desztillációval nyerik ki, mintegy 2-6%-os hozammal. Az olaj színtelen vagy halvány sárgászöld színű, édeskés illatú, az ánizsra emlékeztető.
Főbb alkotórészei a transz-anetol (50-75%), a fenkon (1-14%) és az esztragol (2-7%). A keserű változatban (subs. capillaceum var. vulgaris) kevesebb az anetol és több a fenkon nevű gyűrűs keton, az édes- vagy fűszer változatban (subs. capillaceum var. dulce) fordított a helyzet: több az anetol és kevesebb a fenkon. Az édeskömény fűszer változatából készült olaj a VII., a keserű változatból készült olaj pedig a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos.
Az olaj főbb hatásai: nyákoldó, köptető, szélhajtó, görcsoldó, antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és ösztrogénhormon-szerű. Alkalmazásának fontosabb területei nagy mértékben egyeznek az ánizséval. Székrekedés, epebántalmak és különböző eredetűdiszpepsziás panaszok kezelésénél többféle készítmény (pl. emésztésjavító cseppek, epebántalmak kezelésére ajánlott granulátum, hashajtó készítmények) alkotórészeként szélhajtó, görcsoldó és ízjavító tulajdonsága miatt van jelentősége. Az ánizsolajhoz hasonlóan kisbabák ,,szélgörcseinek” oldására masszázsolajok formájában is használják. Az édeskömény illóolaj nem toxikus, közepesen v. nagyon enyhén irritáló (főként sérült bőrön), nem érzékenyítő, nem fototoxikus. Belsőleges alkalmazása különösen alkoholizmus, májelégtelenség és acetaminophen fogyasztás esetén nem ajánlott, esztragol tartalma miatt pedig egyes források külsőleg csak 1,5%-os koncentrációban javasolják használatát.
A fahéj illóolajat (Aetheroleum cinnamomi) a babérfélék családjába (Lauraceae) tartozó ceyloni fahéjfa (Cinnamomum verum, syn.: C. ceylanicum) belső kérgéből és a kínai kasszia fahéjfa (C. aromaticum, syn.: C. cassia) hámozatlan kérgéből víz- vagy vízgőz-desztillációval nyerik ki. Az olaj előállításának hozama 0,5-4,0%. A kérgek mellett a fahéjfák leveleiből és leveles hajtásvégeiből is állítanak elő illóolajat.
Az illóolajok főbb alkotórészei a fahéjaldehid és az eugenol, mely vegyületek mennyisége a kéregolajok esetében 65-75%, ill. 5-18%, a levélben pedig 3-5% (fahéjaldehid), ill. 70-90% (eugenol). A kéregolaj színe világos vagy sötétsárga, édeskés, fűszeres, fahéjra jellemző. A levélolaj színe sárga vagy barnás, fűszeres, markáns, éles. A fahéjkéreg illóolaj nemcsak az érvényben lévő VII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph.HG. VII.), hanem több európai ország gyógyszerkönyvében is hivatalos.
A kéregolaj főbb hatásai: antimikrobiális, fertőtlenítő (fahéjaldehid), parazita és vírusellenes, bőrvörösítő, gyulladásgátló, általános tonizáló és bélmotilitást(bélmozgást) serkentő. A fahéjolaj alkalmazásának legfontosabb területei a hűléses megbetegedések, légúti fertőzések és szájüregi gyulladások, melyeknél megfázás elleni cseppek és szájüregi öblögetők, valamint inhalálószerek alkotórészeként kerül felhasználásra. Emésztőrendszeri panaszok (étvágytalanság, puffadás stb.) kezelésében aromás- és gyomorerősítő, valamint szélhajtó-görcsoldó kivonatok (Tinctura aromatica, Gutta carminativa, Gutta stomachica – FoNo VI.) hatóanyagaként hasznosítják.Fertőzések (hüvely-, húgyúti- és lázzal járó trópusi) kezelésénél fontos antimikrobiális hatású alkotórészül szolgál különböző összetett készítményekben, melyeket orvosi javaslatra használnak. Legyengült állapotok, depresszió esetén hangulatjavító illóolajkeverékek alkotórészeként aromalámpából elpárologtatva használható, de roboráló hatású készítmények (pl. Tinctura chinae composita – FoNO VI.) összetevőjeként is felhasználják. A fahéjkéreg illóolaj nem toxikus, közepesen irritáló, nyálkahártya irritáló, erősen érzékenyítő, nem fototoxikus. Az olaj erős érzékenyítő hatásáért a fahéjaldehid a felelős, amit a limonén és az eugenol tompít.
A fodormenta (Mentha spicata var. crispata /Bentls./ Mansf.) a borsosmentához hasonló évelő növény, szárai és levelei azonban a borsosmentáéval ellentétben nem antociánosak (nem ibolyás színűek), hanem többnyire sötétzöldek. A virágzó földfeletti részeiből vízgőzdesztillációvalelőállított illóolaja színtelen, halványsárga vagy olivazöld színű, illata fűszeres-gyógynövényes, mentákra jellemző.
Az olaj legfontosabb alkotórésze a konyhakömény terméseinek ízéért is felelős karvon (50-65%), ami mellett jelentősebb mennyiségben (5-25%) a limonén fordul elő.
A fodormenta olaja antimikrobiális, görcsoldó, szélhajtó, epehajtó, nyákoldó, féreghajtó és külsőleg alkalmazva zsíroldó hatású. Az illóolaj elsősorban emésztésjavító és szájápolókészítmények összetevőjeként, de cellulit elleni készítmények egyik hatóanyagaként is alkalmazható. A kozmetikai iparban szappanok és kölnik illatösszetevőjeként hasznosítják.
Az illóolaj nem toxikus, nem irritáló, nem bőrérzékenyítő és nem fototoxikus.
A gyömbérfélék családjába (Zingiberaceae) tartozó gyömbér (Zingiber officinalis) ismeretlen eredetű, valószínűleg Indiából származó igen ősi, évelő kultúrnövény. Húsos, kúszó és aromás illatú gyöktörzséből kissé nádra emlékeztető, 60-120 cm magas szárak nőnek. A növény Amerika felfedezése után került át az Újvilágba és ma már több fajtáját is termesztik a trópusokon. A fitoterápiában és az aromaterápiában a gyöktörzsét (Zingiberis rhizoma) és a szárított, felaprított gyöktörzsből vízgőz-desztillációval kinyert illóolajat használják, melynek kinyerési hozama 0,5-3 %. Az illóolaj színe sárga, benne jól felismerhető a gyömbér jellegzetes fűszeres illata.
A gyöktörzsekben található hatóanyagok közül a legfontosabbak az illóolaj (főbb alkotórészei a béta-zingiberén, a kurkumén, a bizabolén, a kámfén és a cimén), illetve a csípős anyagok (mennyiségük 4-7%, fontosabb összetevőik a gingerol és a sogaol).
Az illóolaj fájdalomcsillapító (analgeticus), gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus), antioxidáns,antimikrobiális, görcsoldó (antispasmodicus), emésztésjavító (digestív) és tonizáló hatású. Az aromaterápiában különböző izom- és izületi fájdalmak enyhítésére, illetve a bőr alatti szövetek vérellátásának fokozására használják fürdő- és masszázsolajokban, illetve aromafürdők összetevőjeként. A gyantaszerű anyagokat is tartalmazó illóolajat a kozmetikában és a parfümériában is használják, elsősorban keleti típusú és férfiparfümök előállításához. A gyömbér illóolaj nem toxikus, a bőrt nagyon enyhén irritálhatja, bőrérzékenyítő és fototoxikus hatása nincs.
A kakukkfű illóolajat az ajakosvirágúak családjába (Lamiaceae) tartozó, a mediterrán vidékeken honos és nálunk is termesztett kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) alsó, vastagabb, fás szárak nélküli virágzó hajtásaiból vízgőz-desztillációval nyerik ki, mintegy 1-3%-os hozammal. Az illóolaj színtelen, halványsárga vagy vöröses színű, illata markáns, fűszeres, a fenolos alkotórésznek (timolnak) köszönhetően jellegzetes.
Az illóolaj főbb alkotórészei a timol (30-50%) és a karvakrol (65-70%).
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos kakukkfű olaja erős antimikrobiális, szagtalanító, bőrvörösítő, gyulladáscsökkentő, általános erősítő, köhögéscsillapító és a hörgők görcsét oldó hatású. A kakukkfűolaj alkalmazásának főbb területei: különböző eredetű légúti-, bőr- és húgyúti fertőzések; köhögéssel járó krónikus légzőszervi bántalmak, szájüregi gyulladások, emésztőrendszeri panaszok, valamint a mozgásszervek gyulladással és fájdalommal járó megbetegedései. A bőr gombás vagy bakteriális eredetű fertőzéseinek kezelésére kivonatok, ecsetelők vagy kenőcsök formájában használhatók. Légzőszervi megbetegedések esetén inhalálószerek, légzéskönnyítő hatású gyógyfürdők és – mellkasi bedörzsölők, krémek, ill.orrkenőcsök egyik fő alkotórészeként használható fel. A szájüregben lezajlódó kedvezőtlen folyamatok kezelésére ajánlott szájvizek, öblögetőszerek és ecsetelők egyik lehetséges és hatékony alkotórésze. Reumás és más eredetű, fájdalommal járó megbetegedések esetén bedörzsölőszerek, masszázs- és fürdőolajok, illetve krémek értékes hatóanyagaként kerül felhasználásra. Belsőleg húgyúti fertőzések és emésztésjavító összetételekben hasznosítják sokoldalú és kedvező hatásait. A kerti kakukkfű illóolaja nem toxikus, a bőrt közepes mértékben irritálja (főként a nyálkahártyát irritáló tulajdonsága van), ugyanakkor fényérzékenyítő és fototoxikus hatása nincs.
A koriander illóolajat a Földközi-tenger mellékén őshonos és az ernyősvirágzatúak családjába (Apiaceae) tartozó koriander (Coriandrum sativum) érett, szárított és összezúzott terméseiből vízgőz-desztillációval nyerik ki, 2-6%-os hozammal. A koriander illóolaja színtelen, illatában a levendulaolaj illatanyagai is felismerhetők.
Az olajban jelenlévő főbb alkotórészek a linalool, a linalil-acetát (mindkettő megtalálható a levendulában). Az olajban kisebb mennyiségben előforduló alkotórészek közül a geraniol, a limonén és a fenyőfélékből ismert alkotórészek, például a pinének és a kámfor említhető.
Az illóolaj főbb hatásai: erősítő-frissítő, idegrendszeri tonizáló, antimikrobiális, enyhe gyulladáscsökkentő, gyomorerősítő és szélhajtó. A koriander olaját atóniás emésztési panaszok, diszpepsziák és erjedéses bélfertőzések ellen belsőleg használandó készítményekben hatóanyagként alkalmazzák. Külsőleg legyengült állapotok, általános fáradtság, illetve reumás fájdalmak enyhítésére fürdő- és masszázsolajok összetevőjeként, valamint aromalámpában történő párologtatásra használják. A koriander olaja a bőrt nem irritálja és bőrérzékenyítő hatása
A majoranna illóolajat (Aetheroleum majoranae) az ajakosvirágúak családjába (Lamiaceae) tartozó, ázsiai eredetű és a Földközi tenger mentén meghonosodott majoranna (Origanum majorana, syn.: Majorana hortensis) virágbimbós állapotban vagy virágzás kezdetén lévő száraz hajtásaiból vízgőz-desztillációval nyerik ki, évente több alkalommal. Az illóolaj hozama az első betakarításkor 0,5-1% körül van, a másodvirágzáskor gyűjtött, morzsolt földfeletti rész esetében 3%. Az illóolaj halványsárga, sárgászöld vagy borostyánsárga színű, erősen fűszeres, átható illatú.
Az illóolaj főbb alkotórészei: terpinén-4-ol (10-25%), terpinén (5-20%), 1,8 cineol (5-10%),szabinén (5-10%), valamint linalool és linalil-acetát (összesen kb. 10%). A majoranna az egyik legkedveltebb fűszernövényünk, melynek illóolaját nem csak az élelmiszeriparban, hanem a kozmetikai iparban és a gyógyszerészetben is használják.
A majoranna illóolaj legfontosabb hatásai: fertőtlenítő, antimikrobiális, nyugtató, emésztő- és idegrendszeri tonizáló, fájdalomcsillapító. A majoranna illóolajat belsőleg emésztésjavítóösszetételekben, külsőleg keringésfokozó, enyhe fájdalomcsillapító hatású masszázsolajokban használják. A hígított olaj vagy az olaj egyes alkotórészeinek kellemes illatát férfiparfümök alkotórészeként is érvényesítik. A majoranna illóolaj külsőleg alkalmazva nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő és nem fototoxikus.
A muskotályzsálya illóolajat (Aetheroleum salviae sclareae) az ajakosvirágúak családjába (Lamiaceae) tartozó muskotályzsálya (Salvia sclarea) virágzó hajtásaiból vízgőz-desztillációvalnyerik ki, viszonylag alacsony, 0,2-1%-os hozammal. Az illóolaj rendszerint világossárga vagy sárga színű, illata fűszeres, muskotályos borra emlékeztető.
Az olaj főbb alkotórészei a levendula illóolajában is fő alkotórészként előforduló linalool (10-25%) és a linalil-acetát (50-75%).
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos muskotályzsálya illóolaja antimikrobiális, nyugtató – idegrendszeri tonizáló, ösztrogénhormon-szerű és értonizáló főbb hatásokkal rendelkezik. Hazánkban terápiás alkalmazásának jelentősége jóval kisebb, mint a kozmetikai felhasználásé (főként különböző illatkompozíciók és bőrápoló kozmetikai termékek készítéséhez használják fel). Alkalmazásának néhány ismertebb területe a menstruáció elmaradása, rendszertelen menstruáció, menopausa előtti időszak, feszültségoldás, genitális fertőzések, mely panaszok kezelésére részben belsőleg adagolandó összetett készítmények, részben pedig belégzésre szánt illóolajkeverékek és masszázsolajok alkotórészeként kerül felhasználásra. A muskotályzsálya illóolaj nem toxikus, nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus.
Az orvosi zsálya illóolajat az ajakosvirágúak családjába (Lamiaceae) tartozó és a Földközi-tenger északi partvidékén honos orvosi zsálya (Salvia officinalis L.) leveleiből állítják elő vízgőz- desztillációval, és mintegy 0,5-2,5%-os hozammal. Az illóolaj színe sárga vagy halványzöldes. Illata édeskés, kellemesen fűszeres.
Az illóolajban található főbb alkotórészek az alfa- és a béta-tujon, a kámfor és az 1,8 cineol (ez a 4 alkotórész teszi ki az olaj 70%-át).
Az illóolaj nyákoldó, köptető, köhögéscsillapító, antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, valamint izzadáscsökkentő főbb hatásokkal bír. Az illóolajat külsőleg légutak hurutos állapota, homlok- és arcüreg gyulladás, fogínygyulladás, fogágybetegség és rossz szájszag, valamint izületi- és izomfájdalmak kezelésére használják bedörzsölőszerek, masszázs- és fürdőolajok, ill. szájápoló készítmények alkotórészeként. Az illóolaj belsőleges alkalmazása a magas tujontartalom miatt óvatosságot igényel, öngyógyításban nem ajánlott. Külsőleges, kozmetikai célú alkalmazásakor ezekkel a kedvezőtlen hatásokkal nem kell számolnunk.
Az orvosizsálya illóolaj enyhén toxikus, közepes mértékben bőrirritáló, nem bőrérzékenyítő és nem fototoxikus.
A rozmaring illóolajat (Aetheroleum rosmarini) az ajakosvirágúak családjába (Lamiaceae) tartozórozmaring (Rosmarinus officinalis) leveleiből és virágos-leveles ágvégeiből vízgőz-desztillációval nyerik ki, mintegy 1-2,5%-os hozammal. Az olaj színtelen vagy halványsárga színű, rozmaringra jellemző és kissé kámforos illatú.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos rozmaringolaj főbb alkotórészei az eukaliptol (17-44%) a kámfor (10-20%) az α-pinén (10-25%) és a borneol.
Az olaj hatásai közül a nyákoldó, epehajtó, görcsoldó (epeutakban és a vékonybélben),bőrvörösítő (a bőr és a bőr alatti szövetek vérkeringését fokozó, bőrhőmérsékletet emelő), antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és izomlazító hatások emelendők ki. Belsőleg, orvosi javaslatra főként epebántalmak és emésztési zavarok kezelésére alkalmas összetételek (illóolajokat tartalmazó cseppek), ill. különböző roboráló hatású szeszes kivonatok alkotórészeként használják. Külsőleges alkalmazásának egyik területeként a légzéskönnyítésemlíthető meg, mely célra más illóolajokkal együtt kenőcsök hatóanyagaként hasznosítják. Alkalmazásának legfontosabb területeként a mozgásszervi megbetegedések (reumás eredetű kórfolyamatok, krónikus izületi gyulladások, izom- és idegfájdalmak) és sportsérülések említhetők meg, melyek kezelésére a rozmaring illóolajat (is) tartalmazó masszázs- és fürdőolajok, bedörzsölőszerek, valamint krémek, kenőcsök és tapaszok használhatók jó eredménnyel. A rozmaring illóolajat tartalmazó készítményeknek fontos szerepük lehet az alsó végtag keringési zavarainak megszüntetésében is, és hatékonyan alkalmazhatók sportolás előtt az izmok bemelegítésre. Más illóolajokkal és növényi kivonatokkal együtt fontos alkotórésze lehet például az akne és egyéb bőrbántalmak kezelésére szánt készítményeknek, valamint az alacsony vérnyomás kezelését célzó fürdőolajoknak és -sóknak, ill. menstruációs zavarok (pl. amenorrhoea, dysmenorrhoea) kezelésére alkalmas összetételeknek. A rozmaringolaj nem toxikus, nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus. Kámfor tartalma miatt biztonsági okokból epilepsziásoknál, várandósoknál, valamint kisgyermekeknél nem ajánlják a rozmaringolaj használatát, de ez nem jelenti azt, hogy a rozmaringolajat kis mennyiségben tartalmazó masszázs vagy fürdőolajok (1-2% össz-illóolajtartalommal) alkalomszerűen sem használhatók.
A szegfűszeg illóolajat (Aetheroleum caryophylli) a mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó szegfűszeg (Eugenia caryophyllata) ki nem nyílott, megszárított virágbimbóiból vízgőz-desztillációval nyerik ki mintegy 15-25%-os hozammal. Az illóolaj színe világossárga, de a tárolás közben megbarnulhat.
Főbb alkotórészei az eugenol (60-95%), és az eugenil-acetát (5-22%). Kis mennyiségben található benne izo-eugenol, ami az erősen irritáló és érzékenyítő hatása miatt érdemel figyelmet. A szegfűszegnek nemcsak a rügyeiből (virágbimbóiból), hanem a leveleiből és a hajtásaiból is nyernek ki illóolajat, ezeknél is az eugenol a fő alkotórész, a VIII. Magyar Gyógyszerkönyveb csak az előbbi olaj hivatalos.
A szegfűszeg illóolaj legfontosabb hatásai: antimikrobiális, parazita- és vírusellenes, általános és idegrendszeri tonizáló, görcsoldó, gyulladáscsökkentő és helyi érzéstelenítő. Az eugenol erős antiszeptikum és tonizáns. A szegfűszegolaj alkalmazásának legfontosabb területei a légúti megbetegedések, a szájüregi gyulladások, hasmenéssel járó bélfertőzések és húgyúti fertőzések, valamint reumás eredetű panaszok és bőrbántalmak. Mindezek mellett egyes kísérletek szerint hatékonyan alkalmazható szúnyogok távoltartására, illetve az élelmiszerek romlásának megakadályozására is. A szegfűszegolajat szájüregi-, légúti- és reumás megbetegedések esetén öblőgetőszerek és fogkrémek, légzéskönnyítő inhaláló- és szaunaolajok, mellkasi légzéskönnyítő krémek, illetve masszázsolajok és bedörzsölőszerek formájában használják. Ezen alkalmazásmódokon kívül aromalámpákban elpárologtatható illóolaj keverékek (pl. karácsonyi illatokat tartalmazó keverékek) alkotórészeként is használják. A szegfűszeg illóolaj nem toxikus, közepesen irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus.
A vanília (Vanilla planifolia, syn. Vanilla fragrans) a kosborfélék vagy orchideák családjába (Orchidaceae) tartozó, Mexikóban őshonos liánnövény, amit sok helyütt (Réunion-sziget – Ile de Bourbon, Tahiti, Ceylon/Sri Lanka/, Jáva, kelet-Afrika, Madagaszkár) termesztenek.
A növény termései nem tartalmaznak illóolajat, hanem az illatanyag (a vanillin) az erjesztés során szagtalan anyagokból enzimek segítségével képződik. Ennek az illatanyagnak a mennyisége nagy mértékben meghatározza az áru minőségét. A legjobb minőségűnek a Bourbon vaníliát tartják, melynek vanillin-tartalma elérheti a 2,5-3%-ot is. A mexikói és a jávai vaníliának is magas a vanillin tartalma. A száraz termésekből előállított vanília-kivonat színe a borostyánsárgától a sötétbarnáig változik, sűrűn folyó, édeskés illatú. Különböző hígításban kerül a kereskedelembe.
A vanília édeskés illata étvágyjavító hatású, emellett hangulatjavító hatása miatt aromalámpa vizébe cseppentve is használható.
A kamilla illóolajához színben, illatban, összetételben és hatásban is hasonló a cickafarkfűolaj(Aetheroleum achilleae, Aetheroleum millefolii), amit a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó közönséges cickafarkfű (Achillea millefolium) és a mezei cickafarkfű (A. collina) virágos-leveles hajtásaiból vagy virágzatából nyernek ki. Az illóolaj kék, sötétkék vagy sötétzöld színű, fűszeres, kissé kámforos illatú.
Az olaj fontosabb összetevői a kamazulén (5-50%, függően attól, hogy vadontermő vagy nemesített állományból nyerik ki), a kariofillén, a kámfor, az 1,8-cineol, valamint az α-és a β-pinén. Ez utóbbi alkotórészek rendszerint 2-10%-nyi mennyiségben fordulnak elő.
A cickafarkfű-olaj antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és sebgyógyulást elősegítő főbb hatásokkal rendelkezik. Alkalmazásának fontosabb területei a kamillaolajéhoz hasonlóan különfélebőrgyulladások, nehezen gyógyuló sebek, szájüregi gyulladások, hüvelyfertőzések, valamint a gyomor- és bélcsatorna gyulladásos megbetegedései. A fenti megbetegedések és problémák (aroma)terápiás és kozmetikai kezelésére krémek, kúpok, fürdő- és masszázsolajok, szájöblögetők és egyéb készítmények formájában kerül felhasználásra.
A geránium illóolaját a többnyire dél-afrikai őshazájú és a gólyaorrfélék családjába tartozó (Geraniaceae) muskátli fajok (P. graveolens [L.] L’Her. ex Ait. – rózsamuskátli, P. odoratissimum Ait – citromillatú muskátli, P. radula [Cav.] L’Her. ex Ait. – cifralevelű muskátli) és hibridek virágos-leveles hajtásaiból vízgőzdesztillációval nyerik ki.
A különböző fajokból előállított illóolajok leggyakoribb alkotórészei a citronellol és a geraniol, illetve ezek észterei.
A geránium illóolajok széleskörű antimikrobiális hatással bírnak, melynek köszönhetően gyakori alkotórészei a bőrápoló kozmetikai készítményeknek és gyakran szolgálnak parfümök illatanyagául. Más illóolajokkal együtt rovarriasztó készítmények hatóanyagaként is felhasználják.
A gerániumolaj nem toxikus, nem érzékenyítő, nem fototoxikus, ezért biztonságos a használata.
Az ilang-ilang illóolajat (Aetheroleum annonae) az Annónafélék (Annonaceae) családjába tartozóilangfa (Cananga odorata var. genuinum, syn.: Annona odorata) friss virágaiból vízgőz-desztillációval nyerik ki, 1,5-2%-os hozammal. Többféle minőségű olaj kerül forgalomba, attól függően, hogy a lepárlás mely részéből származik (a desztilláció elején gyakran választják le a legfinomabb részt, majd ezt követően még két szakaszban gyűjtik össze az olajat).
Az ilang-ilang illóolaj fő alkotórésze a linalool (cca. 50%), a β-krezol (15%), valamint a geranil- (5%) és a benzil-acetát (10%).
Az illóolaj az ismerten nyugtató, ellazulást elősegítő hatású linaloolnak köszönhetően nyugtató, lelki kiegyensúlyozó és frissítő hatással bír, mely hatások mellett antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatások jelentkezésével is számolnak a terápiás alkalmazásakor. Az illóolajat aromalámpából elpárologtatva vagy aromafürdőből, ill. a masszázs során belélegezve oldható a szorongás, fokozható a szellemi és testi frissesség. Gyakori alkotórésze a bőrápoló készítményeknek, melyeknek használatát egyebek mellett a faggyúmirigyek működésének szabályozására javasolják. Az illóolajnak nemi vágyat fokozó hatást is tulajdonítanak és ezért frigiditás, ill. szexuális aszténia esetén is ajánlják használatát, például masszázs és fürdőolajok alkotórészeként. A desztillálástól függően a különböző finomságú ilang-ilangolajok gyakori alkotórészei a különféle parfümöknek, kozmetikai illatkeverékeknek, ill. az arc- és dekoltázsápoló készítményeknek.
Az ilang-ilang olaj nem toxikus, nem érzékenyítő, nem fototoxikus, ezért biztonságos a használata.
A kamilla illóolajat (Aetheroleum chamomillae) a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria recutita) minél kevesebb szárrésszel gyűjtött ,,teljes virágzatából” vízgőz-desztillációval nyerik ki. Az illóolaj hozama 0,4-1,5%. Az illóolaj mélykék vagy sötétkék színű, kesernyés ízű, illata édeskés.
Fő alkotórészei az α-bizabolol (15-40%), bizabolol- származékok, valamint a vízgődesztilláció során a matricinből képződő kamazulén (3-5%) és spiroéterek. A kamilla illóolaja hivatalos a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben.
Az illóolaj és az illóolajban gazdag szeszes-vizes kivonatok főbb hatásai: antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, sebgyógyulást elősegítő, fekélyellenes, görcsoldó, emésztőrendszeri tonizáló és nyugtató.
A kamilla illóolaj és az illóolajban gazdag szeszes-vizes kivonatok alkalmazásának legfontosabb területei: bőrgyulladások, bőrfekélyek, nehezen gyógyuló sebek, ekcéma; a szájüreg-, a garat- és az orrüreg gyulladásai; gyomor-és bélrendszeri fekélyek, aranyér; izom- és izületi gyulladások, valamint hüvelyfertőzések kezelése.
A kamilla illóolajat és az illóolaj összetevőkben gazdag szeszes-vizes kivonatot a szájüreg és a felső légutak megbetegedéseiben használható szájöblögetőkben, inhaláló- és légzéskönnyítő hatású készítményekben (pl. mellkasi bedörzsölők), valamint az orrüreg gyulladásainak kezelésére szánt kenőcsökben alkalmazzák. Az emésztőrendszer (elsősorban a gyomor- és a nyombél) gyulladásos folyamatainak és fekélyeinek kezelésére kamilla illóolajat, ill. annak főbb alkotórészeit tartalmazó készítményeket (emésztésjavító tablettákat, tinktúrákat és instant teákat) használnak.
Az illóolaj nagyon fontos alkalmazási területe a különféle bőrproblémák kezelése, melyekre terápiás és kozmetikai céllal alkalmazható készítmények sora áll rendelkezésünkre (pl. azulénben gazdag kenőcsök). A kamilla illóolajat gyulladáscsökkentő és bőrápoló tulajdonságai miatt gyakran alkalmazzák a babaápoló készítményekben. A kamilla illóolaj erős gyulladáscsökkentő hatóanyagainak (matricin, kamazulén) köszönhetően az illóolaj és az illóolaj alkotórészeket tartalmazó szeszes kivonatok jó eredménnyel alkalmazhatók az izom- és izületi gyulladások kezelésére, részben borogatások és gyógyfürdők, részben gyulladáscsökkentő hatással (is) bíró készítmények (masszázsolajok, krémek, kenőcsök) alkotórészeként.
Hüvelyfertőzések és aranyér esetén terápiás és higiéniás céllal más növényekből készült kivonatokkal (aranyér esetén pl. körömvirág, vadgesztenye) és illóolajokkal (hüvelyfertőzés esetén pl. teafa, cickafarkfű) együtt ülőfürdők, ill. kúpok alkotórészeként kerülhet felhasználásra.
Mindezek mellett masszázs aromaterápiás kezelések során a várandósok szorongásának és fájdalmainak mérséklésében is alkalmazzák a kamilla illóolajat tartalmazó készítményeket. A kamilla illóolaja nem toxikus, nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus. A kamillaolaj használata általában biztonságos, de az olajban előforduló szeszkviterpén-lakton vegyületekre érzékeny egyéneknél egyes esetekben allergiás reakciók (bőrgyulladások) fordulhatnak elő a kamilla illóolajat tartalmazó készítmények alkalmazásakor.
A lavandin illóolajat az angol levendula (hibrid levendula, lavandin – Lavandula hybrida, syn.: L. intermedia) virágzó friss ágvégeiből vízgőz-desztillációval nyernek ki. Hozama a francia levenduláéhoz hasonlóan 1,5% körül van. Az illóolaj színe halványzöldes, az igazi levenduláéra emlékeztető, azonban a finom édeskés illatban kiérezhető a kámfor és a cineol illata is (mindkét hatóanyag megtalálható az eukaliptusz illóolajában).
Az illóolaj főbb alkotórészei: linalool (25-40%), linalil-acetát (30-40%), cineol (3-8%) és kámfor (5-10%).
A lavandin illóolaja hatásaiban többnyire egyezik a francia levenduláéval, azonban kevésbé finom illata miatt a parfümériában inkább az előbbit részesítik előnyben. A nyugtató hatású alkotórészek (linalil-acetát, linalool) mellett az illóolajban olyan vegyületek is megtalálhatók (cineol, kámfor), amelyek ha kellő mennyiségben vannak jelen az illóolajban, akkor az olaj jól alkalmazható areumás eredetű fájdalmak kezelésére. Alkalmazásakor ugyanis a linalil-acetát ismert ellazulást elősegítő hatása mellett javul a felületi vérkeringés és csökken a kórosan fokozott izomtónus. A lavandin illóolaj nem toxikus, enyhén irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus.
A levendula illóolajat (Aetheroleum lavandulae) az ajakosvirágúak családjába (Lamiaceae) tartozó keskenylevelű, francia vagy valódi levendula (Lavandula angustifolia, syn.: L. vera) frissen vágott virághozó ágvégeiből vízgőz-desztillációval nyerik ki, mintegy 1,5%-os hozammal. Az illóolaj színtelen, halványsárga színű, édeskés, levendulavirágra emlékeztető és enyhén balzsamos illatú.
Az olaj legjellemzőbb alkotórészei a linalil-acetát (35-40%) és a linalol (30-40%).
Az érvényben lévő VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos valódi levendula olaj nyugtató, ellazulást elősegítő, vérnyomáscsökkentő, fájdalomcsillapító és antimikrobiális főbb hatásokkal rendelkezik. Alkalmazásának egyik kiemelt fontosságú területe az alvászavarok, szorongás és az idegesség kezelése, melyeknél aromalámpából elpárologtatva, vagy alvópárnák, masszázs- és fürdőolajok, ill. fürdősók alkotórészeként kerülhet felhasználásra. Antimikrobiális tulajdonságának köszönhetően sebgyógyulások elősegítésére, fertőzéses bőrbántalmak és lábszárfekély, valamint rovarcsípések okozta viszketés kezelésére bőrápoló készítmények alkotórészeként alkalmazzák. A levendulaolajat tartalmazó bőrápoló készítmények kisbabáknál is biztonságosan használhatók. A levendulaolaj alkamazásának ugyancsak fontos területeként említhető meg a reumás, neuralgiás és egyéb krónikus fájdalmak kezelése, melyeknél elsősorban masszázs- és fürdőolajok, bedörzsölőszerek és kenőcsök alkotórészeként használatos. A fájdalom mérséklődését a fent említett készítményeknél az ellazulást elősegítő hatásnak tulajdonítják. A valódi levendula illóolajából különböző kozmetikai készítményeket (parfümök) éslevegőillatosítókat is előállítanak. A valódi levendulaolaj nem toxikus, nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus.
A mirtusz illóolajat a mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó mirtusz (Myrtus communis) fiatal leveleiből, ágaiból és virágaiból vízgőzdesztillációval nyerik ki, mintegy 0,1-0,5%-os hozammal. Az illóolaj színe sárgászöld, illata friss, fűszeres, kámforos, de édeskés virágillat is felfedezhető benne.
Az illóolaj főbb alkotórészei: alfa-pinén, dipentén, limonén (2-20%), mirtenil-acetát (5-20%), valamint geraniol, nerol, eukaliptol (12-45%). Az illóolaj belsőleges hatását az határozza meg, hogy mely illóolaj komponensek vannak benne túlsúlyban. A mirtusz ismertebb kemotípusai az illóolajban cineolt vagy mirtenil-acetátot nagyobb mennyiségben tartalmazó mirtuszok.
A cineol-típusú mirtuszolaj elsősorban köptető, hurutoldó, antimikrobiális; a mirtenil-acetát típusú olaj pedig bélgörcsoldó, valamint a vénás- és a nyirokkeringést csökkentő főbb hatásokkal rendelkezik. Az illóolaj terápiás alkalmazásai közül a különböző kórokú és súlyosságú légzőszervi megbetegedések, illetve bőrbántalmak emelhetők ki, melyek mellett az illóolajat kozmetikai célokra is felhasználják, mégpedig kölnik és vécéillatosítók alkotórészeként. A mirtuszolaj nem toxikus, nagyon enyhén irritáló, nem bőrérzékenyítő és nem fototoxikus.
A kínai és indo-maláj elterjedésű Pogostemon nemzetség 40 faja közül legfontosabb a pacsuli (P. cablin). Kedvelt lágyszárú vagy cserjeszerű illatszernövény, melynek őshazája a Fülöp-szigeteken van. Illóolaját a szárított levelekből nyerik ki mintegy 1-4%-os hozammal. Borostyánsárga vagy barna színű illóolajának illata erős, átható, igen tartós, édeskés, kissé pikáns, földszagú. Az olaj minősége tárolás közben fokozatosan javul.
Az illóolaj legfontosabb alkotórészei a pacsulol (pacsuli alkohol) és a pogosztol, mely vegyületek az olaj több mint felét teszik ki.
A pacsuli illóolaj antibakteriális (a kólibacillus mellett gennykeltő és egyéb baktériumokat is elpusztít), gyulladáscsökkentő, idegrendszeri- és értonizáló hatású, ezért szorongás és depresszió, bőrbántalmak (akne, allergiás bőrgyulladások stb.), (vissz)érgyulladások, valamint bélfertőzések kezelésére használják. A pacsuliolaj az illatszeripar nagy becsben tartott alapanyaga. Nélkülözhetetlen alkotója a nehéz parfümöknek. Alig van olyan keleti luxusparfüm, amely ne tartalmazná ezt a különös illatú olajat. A parfümök mellett szappanok, kozmetikai szerek és dohányáruk illatosítására, illetve füstölésre is használják. Szárított leveleivel ruhát illatosítanak, a hajtáscsúcsokat, rügyeket és az illóolajat pedig reumaellenes hatású fürdőkbe is belekeverik. A pacsuliolaj nem toxikus, nem irritiáló és nem fototoxikus.
A római kamilla illóolajat (Aetheroleum chamomillae romanae) a fészekvirágzatúak családjába (Asteraceae) tartozó rómaikamilla vagy rómaiszékfű (Anthemis nobilis L; syn.: Chamaemelum nobile) virágzatból vízgőzdesztillációval nyerik ki, mintegy 1%-os hozammal.
Az olaj főbb összetevői az izobutil-angelát (30-35%), az izoamil-angelát (20-25%), valamint azizobultil-butirát és metilallil-angelát (mindkettő 5—10%).
Az illóolaj nyugtató, görcsoldó, antibakteriális- és gyulladáscsökkentő hatású, mely hatások egy részét klinikai kísérletekben is igazolták. Külsőleges alkalmazásának ismertebb területeiként aszorongás oldása és a bőrbántalmak kezelése említhető meg, de kozmetikai készítményeknek is gyakori alkotórésze, ill. illatkomponense. A rómaikamilla olaj nem toxikus, nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus.
A rózsa illóolajat a rózsafélék családjába (Rosaceae) tartozó százlevelű rózsa (Rosa centifolia L.), a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena Mill.) és a parlagi rózsa (Rosa gallica L.) virágszirmaiból víz- vagy vízgőzdesztillációval nyerik.
Az említett három rózsafajból előállított illóolaj (Aetheroleum rosae) főbb alkotórészei a geraniol, a citronellol és a nerol, mely alkotórészek mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya elsősorban a sziromdrogot szolgáltató fajtól, illetve annak kémiai változataitól, valamint a termőhelyi adottságoktól függ. Az illóolaj egyéb figyelmet érdemlő alkotóelemei a linalool, a linalil-acertát, az eugenol, a farnezol, a citronellal, valamint a gyártáskor képződő feniletilketon.
A rózsaolaj fő alkotórészeinek (pl. geraniol, citronellol) bakteriosztatikus hatását Gram (+) és Gram (-) baktériumokkal szemben egyaránt igazolták, és több kísérletben is beszámoltak a nyugtató, ellazulást elősegítő hatásáról is. Az aromaterápiában széles körben alkalmazott rózsaolajat (ill. rózsaolajat tartalmazó készítményeket) akut és krónikus bronchitis, asthma, tuberculosis, dermatózisok, atóniás fekélyek, rosacea, herpeszek, fogínygyulladás (gingivitis), afta, valamint zárt baleseti sérülések kezelésére, illetve szorongások oldására használják. A rózsasziromból készült kivonatokat és illóolajat elsősorban a fertőtlenítő, illetve összehúzó hatásaik miatt arc- és szemlemosó vizekben, illetve kozmetikai krémek előállításához is felhasználják. A rózsaolaj nem toxikus, nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus.
A pázsitfűfélék családjába (Poaceae) tartozó indiai vetiverfű vagy khus-khus (Vetiveria zizanoides) Indiában, Burmában és Sri Lankán (Ceylon) őshonos. A növény szárított rizómáiból (gyöktörzseiből) és gyökereiből vízgőz-desztillációval nyerik ki az illóolajat, mintegy 1,5-3%-os hozammal. Helyenként a friss földalatti részekből is desztillálnak olajat, a hozam ilyenkor 1% körüli. A sűrűn folyó olaj színe a borostyánsárgától a sötétbarnáig változhat. Illata füstös, fás, hasonlít a dohos föld és az esőáztatta erdő illatára. A gyökerekből gyékényszőnyeget szoktak fonni, amit megnedvesítve a szoba levegőjének illatosítására használnak.
Az illóolaj legfontosabb összetevői a vetiverolok és a vetivonok, mely vegyületek az illóolaj mintegy 70-75%-át teszik ki.
Az illóolaj nyugtató, antimikrobiális és keringésfokozó főbb hatásokkal bír, ezért elsősorbansebek és bőrbántalmak, izom- és izületi fájdalmak kezelésére ajánlják, de ellazulást és a stresszoldását elősegítő masszázsolajok és gyógyfürdők, illetve rovarriasztó (repellens) szerek alkotórészeként is felhasználják. Szappanoknak, kozmetikai szereknek és ,,keleti parfümöknek” is fontos alapanyaga. A vetiverolaj nem toxikus, nem irritáló és nem fototoxikus.
